Az interjún a jelölt magabiztosan beszél a Fanuc vezérlésről, a G-kódról és a mérőeszközökről. A műhelyben azonban kiderül, hogy csak kész programokat indított el, de soha nem állította be önállóan a szerszámot, és nem ellenőrizte az első alkatrészt. A rendszerek nevei a szakmai önéletrajzban helyesek voltak, de a jelölt saját munkájának mértéke nem derült ki.
Az ilyen tévedések kockázatát csökkenti, ha konkrét feladatok elvégzését kérjük számon. A gépkezelő, a gépbeállító és a CAM-programozó esetében ezek eltérő feladatok, még ha mindhárman CNC gépeken dolgoztak is. Először a munkáltatónak pontosan meg kell határoznia a betöltendő pozíció feladatait, majd meg kell kérnie a jelöltet, hogy mutassa be vagy végezze el annak egy jellemző részét.
Határozza meg a munkakör határait
A gépkezelő betöltheti a programot és az alapanyagot, figyelemmel kísérheti a gyártási folyamatot, és ellenőrizheti a kész alkatrészek méreteit. A gépbeállító előkészíti a befogást, beállítja a szerszámokat, beviszi a korrekciókat, és az első alkatrészt a megadott méretre hozza. A CAM-programozó megtervezi a megmunkálási folyamatot, elkészíti a szerszámpályákat, és létrehozza a vezérlőprogramot. Egy adott cégnél ezek a feladatok átfedhetnek, ezért a munkakör megnevezése nem helyettesítheti a konkrét feladatok részletes felsorolását.
A NIMS szabványai külön kezelik a gépkezelő és a CAM-programozó szerepkörét. Ez jó kiindulópont a vizsgálathoz: azt a munkát kell tesztelni, amit az új munkavállaló ténylegesen végezni fog. Ha a cég a felvétel után tanítja be az új dolgozót egy adott vezérlő használatára, nem érdemes minden menü ismeretét belépési követelményként számon kérni.
Milyen információt ad a korábbi munka
Általános tapasztalatkérdés helyett kérje meg a jelöltet, hogy mutasson be egy számára ismert alkatrészt. Milyen gépen készült? Ki választotta ki az alapokat és a szerszámokat? Milyen méreteket ellenőriztek az első megmunkálás után? Mit változtatott meg a jelölt maga, és mit adott át a technológusnak vagy a gépbeállítónak? Ezek a kérdések segítenek elkülöníteni az egyéni munkát a műszak egészének eredményétől.
A korábbi tapasztalatból származó anyagok kiegészíthetik a beszélgetést: alkatrészfotó, névtelenített beállítási lap, mérési eredmények vagy a jelölt által megosztható program. Fontos, hogy látható legyen az anyag és a jelölt hozzájárulása közötti kapcsolat. Egy bonyolult alkatrész képe önmagában nem mutatja meg, ki írta a programot, ki állította be a gépet, és ki felelt a méretellenőrzésért.
A korábbi munkáltató fájljai gyakran bizalmasak, ezért nem adhatók át. Ilyenkor elegendő egy szóbeli bemutató vagy egy semleges alkatrészen végzett feladat, amit a cég biztosít. A portfólió hiánya nem jelenti automatikusan a képességek hiányát.
Rövid gyakorlati feladat
Az amerikai Munkaügyi Hivatal (OPM) a munkapróbák közé sorolja azokat a feladatokat, amelyek hasonlítanak a tényleges munkaköri feladatokra. Egy CNC állás esetén ez lehet egy kis részlet egy megszokott gyártási feladatból, nem szükséges egy teljes alkatrész elkészítése.
A gépkezelőnek adhatunk rajzot és mérési eredményeket: kérjük meg, hogy határozza meg, mely méretek léptek ki a tűréshatáron, és mit tenne a következő alkatrész előtt. A gépbeállítónak adjunk beállítási rajzot és szerszámlistát, majd kérjük, magyarázza el az alapozás, a szerszámkinyúlás ellenőrzése és az első próba menet sorrendjét. A CAM-programozónak adjunk egy egyszerű modellt, és kérjük, hogy vázolja fel a műveletek sorrendjét, válassza ki az alapokat, és nevezze meg azokat a pontokat, ahol szükséges lesz a szerszámpálya és a postprocesszor ellenőrzése.
Éles gépen végzett feladat csak a cég szokásos biztonsági előírásai szerint, felelős szakember felügyelete mellett végezhető. Sok képesség mérhető rajz, programrészlet, szimuláció vagy tipikus hibák elemzése alapján is. A jelölteket előre tájékoztatni kell a feladat időtartamáról és az értékelés szempontjairól.
Ugyanazok a kritériumok minden jelölt esetén
A gyakorlati feladat akkor használható jól, ha az eredmény összehasonlítható. Az interjú előtt érdemes néhány szempontot feljegyezni: helyesen értelmezte-e a tűrést, észrevette-e az ütközésveszélyt, javasolt-e ésszerű ellenőrzési sorrendet, és elmagyarázta-e, mikor kell engedélyt kérni? Ezek a kritériumok pozíciónként eltérőek lehetnek. Például a gépkezelőtől nem várható CAM-stratégia kidolgozása, ha az nem része a munkakörének.
Minden jelöltnek ugyanazokat az alapvető kérdéseket tegye fel, és a válaszokat előre elkészített értékelő skála alapján pontozza. Az OPM ezt strukturált interjúnak nevezi. Kiegészítő kérdések megengedettek a válasz tisztázására, de az összehasonlítás alapját minden esetben azonosnak kell tekinteni.
Hasznos rögzíteni a megfigyelt cselekvést. Például a jelölt helyesen azonosította a tűréshatáron kívüli méretet, és javasolta a gyártás leállítását a korrekció ellenőrzéséig. Ez a jegyzet segíthet a döntés megbeszélésében a csapaton belül. Egy általános pozitív benyomás önmagában kevés információt ad arról, hogy a jelölt milyen feladatokat tud önállóan ellátni.
Egyetlen rövid teszt sem képes reprodukálni egy teljes műszakot. Az előző tapasztalatok elemzése, egy fókuszált gyakorlati feladat és az egységes értékelési kritériumok azonban sokkal világosabb képet adnak a jelölt valós képességeiről. Ugyanezek a kritériumok segítik a betanítást is: mely feladatokat bízhatunk rögtön rá, és hol van szükség képzésre vagy felügyeletre.